Óriási hó Ausztriában - irány sítúrázni, hótalpazni! PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek
Írta: Farkas Gyula   
Sítúra Ausztriában: élvezetes lesiklás

Az elmúlt 2 hétben rendkívül sok hó esett Ausztriában. Érdekes, hogy a keleti felén - a Semmering-alagút felénk eső oldalán - tavaszi idő uralkodik, míg az alagúton átérve egyenest fejest ugorhatunk a télbe. A hétvégén zuhogó hó fogadott bennünket, amikor arra jártunk.

A folyamatos havazás komoly lavinaveszélyt (3-4 fokozat) generált a magasabb régiókban (>1500m), ezért egy kisebb csúcsot választottunk úticélként, a Kreuzschober-t (1410m). Természetesen itt is lavinajeladóval, lavinaszondával és lapátokkal felvértezve indultunk utunkra. Mürzuschlag mellett, a Kaarlhüttétől nem messze hagytuk autóinkat és célba vettük a kis, 700m szintkülönbségnyi emelkedőt. A hó folyamatosan zuhogott, a hőmérséklet -2 - 0°C körül mozgott, így felfelé menetben nem is nagyon kellett melegen öltözni.

 

Sítúra Ausztriában

Az osztrákok is kirajzottak erre a hegyre, az általános lavinaveszély miatt nem nagyon ment magasabbra senki sem. A sítúra Ausztriában népsport, gyerekektől kezdve az idős nyugdíjasig mindenkivel lehet találkozni egy-egy túra során. Láttunk hótalpas túrázókat, ill. snowboard-osokat, akik hótalppal a lábukon, a hátukon cipelték fel a board-ot, majd a csúcson váltottak lábbelit.

Kb. 1,5 - 2 óra alatt lehet felérni a csúcskereszthez. Itt egy kicsit fújdogált a szél, miközben leszedtük túraléceinkről a fókákat, átkapcsoltuk szerelésünket lesikláshoz és persze elfogyasztottuk a jól megérdemelt csúcs-csokit. Aztán felcsatoltuk a síléceket és kezdődött az élvezet.

Kreuzschober csúcskereszt

A hó tökéletes minőségű volt, a lécek úgy szelték, mint a vajat. A lemenet első szakasza egy keskenyebb (kb. 15m) irtáson vezetett keresztül, ami egy könnyű buckás pálya érzetét keltette. Kb. 100-150m szint után kiszélesedett a terep és óriási domboldalon csúszhattunk tovább. Egy rövid szakaszon erdészeti úton kellett haladnunk, majd jött egy meredek törpefenyős rész. Itt aztán lehetett tekeregni rendesen egy behavasodott autóútig. Kicsit szusszantunk, majd újra bevetettük magunkat a meredélybe. Innen megint nagyon széles terület állt rendelkezésre, a sípályákon nincs ekkora placc. A szűz hóban siklani fergeteges érzés volt. Aztán sajnos kikeveredtünk a Kaarlhütté-hez vezető autóútra, ami mellett még kicsit lehetett ugyan csúszni, de az már csak árnyéka volt a fenti élvezetnek.

Nagyon kellemes kis túra volt, kezdő sítúrázóknak ideális beavató terep. Január 14-i sítúránk és hótalpas túránk is hasonló lesz!

Sítúra dream team

 

Share